Hogy szárnyad nõhet csak álmodni merted,
A sötét lelkû fájón kinevet.
Az elsõ útra nem kísért el senki,
Az elszakadás, a próba nehéz, vigyázz!

Nincs korlát, hisz ott fent vár a minden.
A lelked útra kész, hol itt a félsz?
Szállj elöl és mindenki követ majd,
Az elszakadás, a próba nehéz, de hol itt a félsz?

Segítsd nekünk kérünk, ellopott álmaink,
A tüzet igaz hittel újra meggyújtani.

Ezerszer átélt mozdulat, te szállni fogsz.
Ha most még félsz is, a tested földhöz ragaszt.
Azt, hogy nem lehet, hogy nem szabad, óh, el ne hidd!
Egy gyõztes mozdulat a földtõl elszakadsz,
Örökre fönnmaradsz.

Lehet, hogy nem lehetsz mindig az elsõ,
De elkezdeni soha nem késõ.
Sok millió szállni vágyó ember
Veled örül, ha ott legelöl neked sikerül.

Ezer könnycsepp, vérverejték, így túl nagy az ár.
Ha azt súgják, meg ne hallgasd, rád a gyõzelem vár!

Õk te vagy magad, õk te vagy magad, magad.