Én, én vagyok az egyetlen,
Akivel ha beszéltem,
Mindig õszinte volt.
És reggel, ha megláttam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembejött az életem.

Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá,
Veled él mindig,
Nélküle soha nem léphetsz tovább.

Sok gyõzelem és sok kudarc,
Amivel ha van erõd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.

Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton már?

Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt oly sokan
Keressük, hol a kiút.

Nézd, álmodni sem merünk már!
Valaki elõl futottál,
A szíved vadul kalapál.