Anyám, valami színházról meséltél,
Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep.
Kölyökként reszkettem a színház varázsáért,
Így élt, aki ott elõl lehetett.
Ez a színház, ez a színház, ez a színház

Itt a színpad és özönlik a nézõsereg,
Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik,
Fantasztikus darabot írt egy fiatal író,
És nincsenek benne közhelyek.

De milyen színház ez, amirõl meséltél?
Becsaptál, hisz elfogytak a szerepek.
Rendezõ úr, ön nem teszi a dolgát,
Elkoptak a nagy reményû deszkák.

De a világosító rontott mindent el!
Ez azért túlzás, ezt senki nem hiszi.
A súgó a hibás, de õ csak mormogott,
Hisz könyv nélkül én sem súghatok.

Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni,
Ha már megszülettünk, nem hiába élni.
Kitalálni valami tiszta, igaz szerepet,
Hogy álmaink mind teljesüljenek.

Ez a színház, ez a színház.

A tévedésre mindig van gyógyír,
A tisztánlátás tablettája segíthet még.
Az igazságtól soha nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.

Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.

Ez a színház, ez a színház,
Ez a színház, ez a színház.

Várok a sorsomra ily késen, csendesen,
Így 120 évesen,
Hát ez a színház,
Ez a színház, ez is színház.