Éjfél múlt épp,
az ágyad mellé lépek,
a szél halkan jár,
te régen alszol már.
melletted állva
még csak halkan súgom én,
hogy mért' jó nekem,
s hogy mért' légy velem.

Szívedben örzõl engem rég,
bárhol vagy, szíved engem véd,
így most már mindenem tiéd,
amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,
nem kell már rég, hogy értem élj,
már úgyis mindenem tiéd,
amíg csak élek.

Ébreszt pár szó,
már régen mindent hallok,
de el nem átulnám
e furcsa éjszakán,
álmodom így tovább,
mert másképp úgy sem hallhatnám
(hallhatnád)
mert nem mondanád.

Szívedben örzõl engem rég,
bárhol vagy, szíved engem véd,
így most már mindenem tiéd,
amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,
nem kell már rég, hogy értem élj,
már úgyis mindenem tiéd,
amíg csak élek.

S ha egyszer távolban jársz
mért' félnél
a szívem míg él, tiéd.
Bébi értemén, szíved ismernem
éreznem, õriznem kell
míg él bennem él, enyém.

Szívedben örzõl engem rég,
bárhol vagy, szíved engem véd,
így most már mindenem tiéd,
amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,
nem kell már rég, hogy értem élj,
hát úgy ölelj, hát úgy ölelj,
amíg csak élek!